folyt.
Elkezdődött hát a keritéselés! Már az első napom éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Iszonyat meleg volt és iszonyat nehéz munka a kőműves mesterség. Többször megfordult a fejemben hogy most bemegyek a hűvös házba, játszom egy jót a gyerekekkel és utána alszunk egy nagyot, de nem tehettem hiszen nekem volt nagy arcom hogy meg tudom csinálni.
A nap végére HULLA voltam! Rögtön az első nap megdöntöttem a saját 1 nap alatt elfogyasztott sörök száma rekordomat, és nem rúgtam be. Valószínű hogy azért nem mert
A második nap nehezebb volt, mint az első. Már reggel azt éreztem hogy most azonnal lőjenek fejbe és akkor nem kell keritéselnem. Szerencsére senki nem hallotta meg sz imámat. Egész sokat haladtam. A sörfogyasztásom persze megint a rekordomat súrolta de ezen a napon szerencsére nem született újabb csúcs. Estére ismét hulla voltam, de hozzácsapódott még egy kellemes érzés is! IDEGES! Hogy miért? Azért mert napközben az összes utcabéli szomszéd aki arra járt valamit beugatott. "hozzak egy vízmértéket? ezt nem így szokták csinálni!, van egy JÓ kőműves ismerősöm, nem szóljak neki? stb. stb.stb.
Nos hogy magamban miket gondoltam azt inkább nem írom le. Sok csúnya szó volt benne!
Eljött a harmadik nap! Reggelinél a kislányom felajánlotta hogy segít nekem! Ez nagyon jól esett és persze elfogadtam a felajánlását. (akkor még nem tudtam hogy a segítséget negatív irányba értette)Szinte egész nap kint volt velem és "segített".
Apa DEJE ide, Apa ezt figyejd, Apa csinálj nekem is, Apa mi ez? stb....
Délután újabb "segítségek" érkeztek a szomszéd gyerekek személyében. Nos aznap a sok segítség ellenére nem sokat haladtam, de legalább az egyik gyerkőcömmel együtt lehettem és ez nagyon jó volt.
Folyt.köv.
