Anya Lettem!

folyt.

Nagyon naivan álltam neki ennek a napnak! Reggel mondtam a drágámnak, hogy ma kifugázom a kerítés belső felét, holnap meg a külsőt, és jöhet a garázs!

LÓFASZT! Szar sem lett belőle! Már amikor nekiálltam láttam hogy most iszonyatosan megszívtam! A baumaxos segítőember javaslatára cement víz keverékkel próbálkoztam. Ha hígra kevertem lefojt mint a fos, ha sűrűre kevertem akkor megkötött mielőtt elkenhettem volna! Kb 15 perc után földhözbasztam a szerszámokat és bementem a házba guglizni (google)!

Gugli barátom ismét sok hasznos tanáccsal látott el. Falazóhabarcsal kell fugázni, és kell hozzá egy speciális szerszám is! Beültem a kocsiba és nyakamba vettem a várost. A szerszámboltokban az eladók tökéletesen hülyének néztek (ugyan már, mi van ma a világon ami tökéletes) és mindenféle szart akartak rám sózni. Végül sikerült egy olyan helyet találnom ahol értették hogy mit akarok kinyögni. Itt meg is vettem a szerszámot. Már csak a falazóhabarcsot kellett beszereznem! Itt jött a következő probléma! Nagyon kedves eladó hölgy volt a tüzépen, és miután elmondtam neki hogy mit szeretnék megkérdezte.

-Milyen finomságú legyen?

ANYÁD!!! (persze ezt csak magamban gondoltam)

-Ja, nem tudtam hogy ez több féle ízesítésben lehet kapni. Legyen vaníliás azt szereti a kislányom, és ha már nyalogatja a kerítést legalább izledjen neki.

-Nem úgy értem! A szemcsék nagyságára gondoltam.

-Inkább elmondom hogy mihez kell! Fugázáshoz!

-Ahhoz ez alkalmatlan! Ahhoz cement és víz kell!

-Nekem a gugli azt mondta hogy falazóhabarcsot használjak!

-Kicsoda?

-Gugli!

-Az melyik cégnél van?

-Saját cége van,ez a cég neve!

-Hát uram kereshetne valami ismertebb céget mert a kis ismeretlen cégekkel meggyűlhet a baja!

-Tudja mit! Adjon közepes finomságú,közepes minőségű falazóhabarcsot!

Nos ezt is sikerült megoldanom és még sincs este!(sajnos) Hazamentem és ismét lelkesen nekiláttam a fugázásnak. Evvel az anyaggal lényegesen könnyebb volt mint a cement víz mix-el de itt is volt egy nagy gond! NEM AUTOMATA! A nap végéremár látszott hogy ezt a kerítést szorgos kezek fugázzák! Legalább 2 méter elkészült!

A kicsi feleségem amikor hazaért, látta hogy nem őszinte a mosoly az arcomon, mert nagyon lassan haladtam. Aranyos volt és megvigasztalt. A szemében láttam hogy ő valami ilyen "hatalmas" fugázási tempóra számított, csak én voltam túl optimista!

folyt.köv

folyt.

A reggel nagyszerűen indult! A lelkesedésem hatalmas volt! Tudtam hogy ha belehúzok a keritéselésbe akkor gyorsan visszaszerzem a tündérlányom, és a betyárfiam kegyeit! Gyorsan megreggeliztem és rögtön nekiláttam a munkának.Nagyon jól haladtam! Az sem zavart, hogy árnyékban 70fok van és az sem hogy a napi szomszédjópofizások sem maradtak el.

Egy dolog viszont továbbra is baszta a csőröm! A pórszívóügynököt továbbra sem tudtam rábírni egy köszönésre,de még egy bégetésre vagy egy vakkantásra sem! Viszont rájöttem valamire! A pórszívóügynök felesége ugyanakkora bunkó mint az ura! Az említett hülyepicsa (hölgy falusiasan) egy másik szomszédasszonnyal sétáltak. Megálltak a házunknál , és miután üdvözöltük egymást a sz.asszonnyal pár szót beszélgettünk. A hülyepicsa csak nézett ki bután abból az ostoba fejéből, biztos azt gondolta (ha szokott egyáltalán) hogy (hű de kurvajónővagyok) de még így sem köszönt pedig kb. 1,7M-re álltunk egymástól.

Lehet hogy felfújom ezt a dolgot de nagyon irritál! Egyszerűen képtelen vagyok köszönésre bírni bunkóékat! Biztos bennem van a hiba, bár a Hajninak sem köszönnek. Egyszer úgyis ráveszem őket egy köszönésre! Keritéselés közben volt időm gondolkodni! Jobbnál jobb ötleteim támadtak,hogy hogyan vegyem őket rá hogy köszönjenek!

1. Amikor jön haza a pórszívóügynök,kiugrok a kocsija elé, és amikor vészfékezéssel sikerül megállnia akkor köszönök neki és ő ijedtében visszaköszön! (ez túl kockázatos 5let mert ha pont arról álmodozik vezetés közben, hogy neki milyen okos felesége van akkor lehet hogy elüt! )

2 .Esetleg bemutatkozom neki harmadszor is! Hátha akkor feltűnik neki hogy valahol már látott, és bár csak egy szürke kis senki vagyok, de lehet hogy ezután legalább szánalmasan bólint egyet ha meglát.

3. Sütök egy tortát és átviszem hozzájuk, valami ilyen szöveggel "Üdvözöljük a falunkban! Mivel önök új lakók így biztos nem ismerik a legfontosabb helyi szokást! ITT KÖSZÖNNEK EGYMÁSNAK AZ EMBEREK BAZDMEEEEEEG! Elképzeltem hogy az "agysebész" embernek biztos olyan feje lenne mint egy befutó lónak. (evvel a megoldással is volt egy kis gond, nem tudok tortát sütni!)

Nagyon jól el filozofálgattam egész nap. Észre sem vettem hogy a kerítés burkolása pár órán belül kész lehet! Hazaért a Hajni és nagyon-nagyon megdicsért! Ő is látta hogy nemsokára kész leszek! Mondta is hogy "drágám holnap végzel a burkolással és akkor már csak a fugázás marad" Akkor  még nem tudtam hogy a fugázásnál nagyobb szívás a világon nincs! Még aznap befejeztem a burkolást,a Hajni nagyon sokat segített!

Este nagyon nagy nyugalommal feküdtem le! Tudtam hogy a fugázással sity-suty kész leszek (kurva nagyot tévedtem) és végre elfelejthetem a keritéselést!

folyt.köv

folyt.

Reggel úgy váltunk el a Hajnival,hogy mindketten éreztük patt helyzet állt elő. Ő nagyon szerette volna, ha megcsinálom a garázst is, de nem szerette volna nekem adni a plusz  2hetet a gyerekekkel, Én nem szerettem volna megcsinálni a garázst, de nagyon szerettem volna a plusz 2hetet a gyerekekkel!

Napközben kicsit lelkifurdalásom volt, hogy gyakorlatilag "megzsaroltam" a feleségemet! Utóbb kiderült, hogy neki is az volt, hiszen belátta, hogy keveset tudok a kölykökkel lenni és nagyon hiányoztak. Az egész helyzetből az anyukám jött ki a legjobban. Ő nagyon örült, hogy az unokáival lehet! Bár néha látszott rajta hogy a gyerekek lefárasszák, de legjobb mamaként mindent megtett, hogy a kedvükben járjon!

Ezen a napon nem történt semmi különös! A beugatós szomszédok beugattak, a beszélgetősek beszélgettek, a porszívóügynök nem köszönt! Az utca élte a jól megszokott életét. Csak a Hajniban és bennem volt némi izgalom hogy miként fog alakulni a kettőnk ügye. Napközben többször is beszéltünk telefonon,de mindketten kerültük a témát.

Kicsilányom többször is kijött hozzám, de valahogy nem úgy viselkedett velem mint máskor. Azt éreztem, hogy eltávolodott tőlem. Szegényke az utóbbi napokban többször próbálkozott az apajátszunkvalamit kezdetű mondattal, de sajnos mindig vissza kellett utasítanom. Teljesen érthető volt hogy most a "nembarát" kategóriába kerültem! Eltelt a nap! Az esti fürdésnél nagyon nagy pofont kaptam! A Lili az anyával akart fürdeni! Ilyen még soha nem fordult elő! Férfi létemre majdnem elbőgtem magam, mert az apatündérhercegnője nem vele akar fürödni! A Hajni is látta rajtam hogy ez szíven ütött. Lefeküdtek a gyerkőcök és lefeküdtünk mi is. A kínos csendet a drágám törte meg!

-Kicsim! Gondolkodtam!

-Micsináltááááál? Na ne szívass!

-Most komoly dologról akarok beszélni,ne baromkodj!

-Értettem!

-Szóval ha befejezted a kerítést és a garázst itthon maradhatsz a gyerekekkel két hétig!

Nem tudom leírni hogy mennyire örültem a hírnek! Talán annyira, mint majom a farkának! De lehet, hogy még jobban! (pontosan nem tudom hogy ő mennyire örül,de biztos nagyon) Nagyon boldog voltam! Legszívesebben még éjjel megcsináltam volna azt a kurva garázsburkolást, és a kerítést hogy minél előbb visszakapjam a gyerekeket!

Másnap reggel teljesen más szemmel láttam a világot! Nem éreztem azt hogy a tököm televan az egésszel, hanem azt éreztem hogy ha gyorsan dolgozok akkor gyorsan visszaszerezhetem a lányom és a fiam imádatát!

folyt. köv.

folyt.

Keritéselésem hatodik napján éreztem először azt, hogy nem fog az idők végezetéig tartani, amíg felépítem a kerítésünket! Az idő jó volt és én 6 nap alatt olyan szép barna lettem, mint még soha! A feleségem kicsit irigykedett a színemre, de érdekes módon a keritéselést 40C fokban nem irigyelte. Nagyon lelkes voltam, nem tudom miért, (talán álmomban megcsípett egy hülyebogár) napközben még nem sejtettem, hogy az esti vacsoránál a feleségem egy igen kellemetlen meglepetéssel rukkol elő!

A porszívó ügynök szomszéd ma is elment vagy ötször a házunk előtt, de még mindig nem sikerült köszönésre bírni. Pedig még integettem is neki! Természetesen a beugatós, és a beszélgetős utcabeliek sem maradtak ki, a mai napból sem! Érdekes módon már voltak olyan beszólások is, ami arra engedett következtetni, hogy nem vagyok teljesen balfasz!

"ha végeztél jöhetsz hozzánk is"

" a mienket mennyiért csinálod meg"

stb.stb

Elérkezett az este! Letettem a lantot és bementem a családi vacsira! Sajnos nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem! A feleségem "zseniális" ötlettel állt elő!

Mivel ilyen gyorsan haladsz, és nagyon szép lesz a kerítés, így megcsinálhatnád, a garázs felöli falat is ilyenre, hogy nem üssön el a kerítéstől.

Hát nem volt őszinte a mosoly az arcomon! Próbáltam erőteljesen tiltakozni, de már akkor tudtam, hogy meg fogom csinálni. Az anyukám nagyon aranyosan a feleségem mellé állt, a kialakult vitában, és a vége az lett, hogy még alszok rá egyet-el lezártuk. Mind tudtuk, hogy a garázs is téglás lesz hamarosan. Azon az éjszakán nem aludtam túl jól. Forgolódtam, mint kezdő buzi a gőzfürdőben! Megint sohanemleszkész érzésem volt. Ráadásul azt éreztem, hogy a gyermekeim kezdenek eltávolodni tőlem, mert nincs időm velük játszani. Reggelre zseniális 5letem támadt! Megcsinálom a garázst is, de ha mindennel kész vagyok, 2 hétig itthon maradok a kölykökkel! Most a Hajninak nem volt őszinte a mosoly az arcán! Ugyanazt mondta, mint előző este én," még alszok rá egyet!"

folyt.köv

folyt.

Az ötödik nap kezdődött. Péntek volt és a munkakedvem egyenlő volt a nullával. Szerencsére egész jó időt fogtam ki. Nem volt meleg sem és hideg sem, pont ideális idő volt egy kiránduláshoz, vagy egy kis pihengetéshez, esetleg a kertben gyerekekkel játszáshoz, de nem a munkához! Nekem erre a napra is a munka jutott.

Miközben keritéseltem "nagy lelkesedéssel" formálódott bennem az ördögi terv! Ha kész vagyok végre akkor én leszek az anyuka! Én maradok itthon! Én mosokfőzöktakarítokvasalok, és ÉN nevelem a gyermekeimet! Persze már akkor sejtettem hogy ehhez a Hajninak is lesz  egy-két szava, de bíztam benne hogy belemegy majd a dologba! A munka jól ment és a sörfogyasztásom is minimálisra csökkent. Már kicsit féltem hogy mire kész leszek a keritéseléssel alkoholista leszek, de szerencsére kibírom sör nélkül is! Ez megnyugtató! Az utcabeliek természetesen ezen a napon is beszólogattak, de ma valahogy nem érdekelt! Felvettem egy mindenki bekaphatja álarcot, és nem érdekelt hogy mit pofáznak.

Az utcánkról azt kell tudni, hogy egy kisfalu újtelepi részén helyezkedik el. Itt csupa fiatal családok laknak, csak velünk szemben lakik egy idős házaspár. Ők "kicsit" kilógnak a sorból de ezért még sosem érte őket negatív diszkrimináció. Persze a köszönés nem az erőségük,de ezt az apró hiányosságot elnézzük nekik. A köszönés még pár embernek nem az erőssége. Miután már az ötödik napomat töltöttem az utcán keritéseléssel, azt vettem észre hogy 3 féle ember lakik az utcánkban.

1:Köszönős smúzolós:

Ők azok akik köszönnek,még akkor is ha aznap már hétszer elmentek a házunk előtt, megállnak beszélgetni, sok népi bölcsességgel és jó tanáccsal látnak el. Kurvára nem érdekel hogy mit pofáznak de csak mondják mondják.  Evvel csak az a baj hogy nagyjából ugyanakkora szaktudásuk van mint nekem (semmi) és még a füvet is valami kertésszel nyíratják le!

2:Köszönős:

Szintén ha kell naponta hétszer rám köszönnek, és mosolyognak. A mosoly okát még nem sikerült kiderítenem, de több tippem is van rá.

  -1: Te szerencsétlen idióta!

  -2: Hú de szép izmos felsőtested van! (ezt tartom a legvalószínűbbnek)

  -3: Kedvesek! (ez nem valószínű)

3:NEMKÖSZÖNŐS:

Őket lehet röviden bunkónak is nevezni. Ha kiköltözök a városból (Pécs) egy faluba (.....) akkor tudomásul kell vennem, hogy ott más szokások vannak. Pl:KÖSZÖNNEK  az emberek egymásnak. Lehet hogy kicsit begyöpösödött vagyok, de ez a nemköszönés irritál!

Sokáig azt gondoltam hogy a nemköszönős család valami igen magasan kvalifikált brigád, és ezért nem köszön egy szaros informatikusnak. De egész véletlenül megtudtam hogy az "úriember" hasonló foglalkozást űz mint egy porszívó ügynök. Így már végképp nem értettem hogy mi a baja! Talán fél hogy elzsibbad a szája? Nem gond majd valahogy ráveszem egy hellóra, vagy legalább egy fejbiccentésre. Gondoltam pár nap alatt feltűnik neki, hogy mekkora paraszt! (később kiderült hogy tévedtem)

Ez a nap nagyon hamar elrepült, és nagyon sokat haladtam a munkával.(túl sokat) Az esti fürdetés,közös vacsora,és a meseolvasás elfelejtette velem azt a dolgot ami nagyon zavart, hogy a porszívó ügynök nem köszön!

folyt.köv.

folyt.

A negyedik keritéselés napon fantasztikus dolog történt! Reggel amikor felkeltünk szakadt az eső! Próbáltam eljátszani a csalódottságot, hogy ma nem tudok keritéselni, de a feleségem átlátott a szitán!

- Öntöttem neked egy pohár citromlét!

- Minek?

- Azért hogy letöröljem azt a hamis vigyort az arcodról!

Jóvanna egy kis pihenő mindenkinek megjár!

Az anyukám kitalálta, hogy mivel ma nem tudom csinálni a kerítést, így ő hazamegy pár cuccért és én leszek a gyerekekkel! Először kicsit megijedtem, hogy a 6 hónapos fiammal és a 4 éves lányommal leszek együtt! Mi van, ha valamit elrontok? Sok-sok kérdés merült fel bennem hirtelen, de inkább magamban tartottam és lepleztem a bizonytalanságomat.

Anyu elment, a Hajni elment így hárman maradtunk. Lili, Paszkál és én!

Próbáltam a könnyebb utat választani. A Lilinek bekapcsoltam egy mesét, a Paszkált meg leraktam a játszószőnyegre, amíg elkészítettem a reggelit. Kicsilányom nem volt tisztában a gasztronómiai képességeimmel, és tejbepapit kért reggelire. Próbálkoztam egyéb alternatívákat ajánlani (vajas kenyér, virsli, müzli stb.) de neki mindenképp tejbepapi kellett!

Nos segítségül kellet hívnom az egyik legjobb barátomat GOOGLE! A barátom sok jó tanáccsal látott el, mégis csak a második próbálkozásom ütötte meg az ehető kategóriát!  A kicsilányom azt mondta, hogy " apa ez olyan finom, hogy inkább meg sem eszem" Én hősiesen bekajáltam a tejbepapit, a Paszkál bébikaját evett (csak a fele landolt a földön és az etetőszékben), a Lili a (finom) tejbepapi helyett inkább biztosra ment VAJASKENYÉR!

A reggelit könnyedén lerendeztem egy laza másfél óra alatt. Paszkált letettem aludni a Lilivel hatalmas játszást rendeztünk.

BASEBALL a konyhában.

Kellékek: 1db műanyag palack, 1 db kisebb méretű labda, 1 db szuszpenzor (ez csak később derült ki)

Kicsilányom és én is nagyon jól éreztük magunkat. Elröpült az idő és a Paszkál felébredt. Már amikor bementem a szobájába éreztem, hogy baj van. A szobában furcsa szagok voltak és én reménykedtem hogy valamit rosszul érzek. Jól éreztem! Bekakilt!Tudtam hogy ezt a dolgot nem lehet halogatni mert a popsibőre bánná. Nem is volt olyan vészes kicserélni a pelust! A művelet közben jól elbeszélgettünk. Ő mondta hogy gaja gaja, én mondtam hogy értem kicsim, ő mondta hogy bvvbvbvvvu, én mondtam hogy gajagaja.

Ismét eljött az étkezés ideje! Szerencsére az anyukám hajnalban megfőzte az ebédet így nem volt rá gondom, csak valahogy bele kellett tömnöm a gyerekekbe.

Ebéd után hatalmas játszás következett és nagyon hamar elrepült az idő. Anyukám megjött és nemsokra rá a feleségem is. A nap végére semmi fáradságot nem éreztem, sőt inkább feltődtődtem az esőnapon. Csodás nap volt!  Azt hiszem ez volta az első nap, amikor eszembe jutott, hogy jó lenne gyed-re menni és egész nap a gyerekekkel lenni!

folyt.köv

folyt.

Elkezdődött hát a keritéselés! Már az első napom éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Iszonyat meleg volt és iszonyat nehéz munka a kőműves mesterség. Többször megfordult a fejemben hogy most bemegyek a hűvös házba, játszom egy jót a gyerekekkel és utána alszunk egy nagyot, de nem tehettem hiszen nekem volt nagy arcom hogy meg tudom csinálni.

A nap végére HULLA voltam! Rögtön az első nap megdöntöttem a saját 1 nap alatt elfogyasztott sörök száma rekordomat, és nem rúgtam be. Valószínű hogy azért nem mert 74C fok volt árnyékban és kiizzadtam mindent. Egy dolog kárpótolta a napi szenvedéseimet. A feleségem és a kislányom is megdicsért, és azt mondták, hogy büszkék vagyunk rád! Este nem nagyon kellett elringatni, bedőltem az ágyba és azonnal aludtam. (nem szokta a ..... a szántást!)

A második nap nehezebb volt, mint az első. Már reggel azt éreztem hogy most azonnal lőjenek fejbe és akkor nem kell keritéselnem. Szerencsére senki nem hallotta meg sz imámat. Egész sokat haladtam. A sörfogyasztásom persze megint a rekordomat súrolta de ezen a napon szerencsére nem született újabb csúcs. Estére ismét hulla voltam, de hozzácsapódott még egy kellemes érzés is! IDEGES! Hogy miért? Azért mert napközben az összes utcabéli szomszéd aki arra járt valamit beugatott. "hozzak egy vízmértéket? ezt nem így szokták csinálni!, van egy JÓ kőműves ismerősöm, nem szóljak neki? stb. stb.stb.

Nos hogy magamban miket gondoltam azt inkább nem írom le. Sok csúnya szó volt benne!

Eljött a harmadik nap! Reggelinél a kislányom felajánlotta hogy segít nekem! Ez nagyon jól esett és persze elfogadtam a felajánlását. (akkor még nem tudtam hogy a segítséget negatív irányba értette)Szinte egész nap kint volt velem és "segített".

Apa DEJE ide, Apa ezt figyejd, Apa csinálj nekem is, Apa mi ez? stb....

Délután újabb "segítségek" érkeztek a szomszéd gyerekek személyében. Nos aznap a sok segítség ellenére nem sokat haladtam, de legalább az egyik gyerkőcömmel együtt lehettem és ez nagyon jó volt.

Folyt.köv.

folyt:

Nos, gondoltam minél előbb a tettek mezejére kell lépnem, de volt egy apró bökkenő!

Fogalmam sem volt hogy hogyan kell egy kőkerítést építeni, milyen szerszámok kellenek hozzá, és ez az egész hogy működik. Kicsit elbizonytalanodtam de hirtelen megcsapott egy Isteni szikra! Hiszen van egy csodás találmány, ami megkönnyíti sokunk életét és rengeteg infót tartalmaz. INTERNET, GOOGLE! (egyszer ti is próbáljátok ki mert nagyon hasznos :-))

Nálam a keritéselés a laptopon kezdődött! Google barátom sok infót adott nekem szerszámokról, anyagról, és sok sok jó ötletről. Ahogy böngésztem az oldalakat a keritéselés a világ legegyszerűbb dolgának tűnt! (a látszat néha csal!) A feleségem kitalálta hogy a burkolat milyen legyen. (nálunk ő a kreatív igazgató) Minden teljesen tisztának és egyszerűnek tűnt! Beszerzem a hiányzó anyagokat, beszerzem a szerszámokat, és pillanatok alatt kész a kerítés. (tévedtem)

Az anyag beszerzése igen időigényes és igen költséges volt! Nem olcsó manapság egy kerítés! A szerszámok java részét egy barátomtól kértem kölcsön, aki a két kezével felépítette a saját házukat (ő nem informatikus). Felajánlotta a segítségét, de én a saját (nem létező) interneten szerzett szaktudásomra hivatkozva visszautasítottam. (ez volt a sokadik hiba amit elkövettem)

Lassan eljött a nap, amikor anyukám megérkezett hozzánk, hogy a gyerkőcökre vigyázzon amíg keritéselek. Nagyjából ugyanezen a napon távozott a nagy határozottság, és a nagy magabiztosság is belőlem amit eddig a keritéseléssel kapcsolatban éreztem! Most már nincs visszaút! Be kell bizonyítanom, hogy nem csak a szám járt!

folyt.köv.

Az anyaságom története tavaly augusztusban kezdődött.

Miután a vihar nyolcadszor is széttépte a drótkerítésünket úgy döntöttünk, hogy ideje valami stabil kőkerítést létesíteni a házunk előtt. Nagyszerű árajánlatot kaptunk egy kőművestől és akkor sajnos még nem tudtuk, hogy az alacsony ár egyenesen arányos az elvégzett munka minőségével. "Mesterünk" neki is látott a munkának, mi meg addig elmentünk kehidára wellness hétvégére. (hiba volt) Amikor vasárnap éjjel hazaértünk majdnem sírva fakadtunk a látványtól. KATASZTRÓFA!!!

Hétfőn, miután beszéltünk vele, a "mester" már nem szeretett volna tovább dolgozni nálunk, és ott maradtunk egy félkész gusztustalan kerítéssel szakember (bár az eddig sem volt) nélkül.

Teljes tanácstalanság!

Este támadt egy merész ötletem! Megcsinálom Én! A feleségem reakciója finoman szólva sem volt hízelgő. HÜLYEVAGY? Informatikus vagy! Még egy kiba..ott szöget sem tudsz beverni segítség nélkül! Ekkor éreztem először, hogy a feleségem szemében nem vagyok egy ezermester. (bár pontosam még nem számoltam össze, de szerintem az vagyok) Ezek után biztos voltam benne hogy ÉN fogom megcsinálni a kerítést! Már csak néhány apróság aggaszott a szaktudásom hiányán kívül!

1: Ki lesz az üzletünkben, amíg én kerítéselek?

Hosszas rábeszélés után a feleségem bevállalta.

2: Ha a Hajni dolgozik, én keritéselek, akkor ki vigyáz a lányomra (Lili 4éves) és a fiamra (Paszkál 6 hónapos)?

Ez is megoldódott, az anyukám felajánlotta, hogy eljön hozzánk, amíg keritéselek.

Már csak a megfelelő szaktudást kellett megszereznem és indulhatott a munka!

Fojt.köv.